homloktér és egoblog

a méhes mariettához az a közöm, hogy amikor volt a bbs kiállítás a műcsarnokban, akkor az egyik teremben vetítették a diorissimot, amiben szintén a művésznő főszerepel, és amit kétszer egymás után végignéztem, annyira lenyűgözött. vicces volt látni a gödörben, hogy míg a közönség egy emberként kívülről tudta a dalszövegeket, marietta papírról olvasta - elfelejtette őket, 26 év hosszú idő.

 

szombat este viszont magyar fiatalok porszívócsövön zenélve hozták létre a hungarian chillwavet (posztérzelmi ragadozók), az ismeretlen előadó novák elődről énekelt á lá phoebe buffay, az x-men idiotronba vagy mi a fenébe rögtön szerelmes is lettem, viszont a katavalami az olyan szörnyű volt, hogy ki kellett mennem, tehát lehet, hogy mégiscsak megérdemelten nyerte el a legszarabb zenekar címét. cikk az indexen.

ez meg a rikárdóék klipje, ők másodikok lettek, mert ez verseny volt igazából.

időrendben

1. whip it

drew barrymore első rendezése meglepően jól sikerült, meg hát egyébként is bármit el lehet nekem adni, amiben ellen page szerepel. de ez tényleg jó kis film, csajos, erős, aranyos, nem nyálas.

2. lovely bones

ellentétben a peter jackson filmjével, amit mindenki egy emberként utált, belőlem meg olyan zokogás tört elő a film láttán, hogy én nem is értem, milyen sebeket tépett fel, de ez az egész film egy reklám a gyerekvállalás ellen: ne szülj gyereket, mert aztán valami köcsögláda elássa egy kukoricaföld közepén. a szívem szakadt meg.

3. fantastic mr fox

ezt viszont mindenki szerette, én is, mert nem lehet nem szeretni, csak nagyon jó dolgok vannak benne, laza, szellemes, és hihetetlen kemény munka van mögötte.

4. an education

idei szerelmem carey mulligan, a film hatására pedig megundorodtam peter saarsgardtól. imádom, azt amikor a csaj párizsban áll az erkélyen, cigarettázik és azt mondja, hogy az a sok vers és dal erről a pillanatról, ami semeddig sem tart.

5. hátralévő életed első napja

ez régi lemaradásom volt, de csak idén néztem meg, és imádtam. jó szereplők, jó sztori, kíváncsi vagyok, mikor csinálnak belőle amerikai feldolgozást.

6. unmade beds

nagyon keszekusza, szerteágazó, hebrencs film ez, de nagyon jó hangulata van, és sokáig bennem maradt egy csomó minden amit ebben a filmben láttam. az idei válogatásom borítója pl ilyen kép.

7. habfürdő

első, vagyis nulladik helyre kéne ezt tennem: csak idén pótoltam be kovásznai remekművét, én még ilyen eredeti és elképesztő filmet még sosem láttam. tényleg, tátva volt a szám, hogy ilyen film van, létezik és MAGYAR.

8. eredet

christopher nolan tévedhetetlen és kész. én szerettem az eredetet, egészen olyan volt mint egy mozifilm.

9. tetovált lány

ez is jó volt idén: sokat beszéltünk, vitáztunk róla, hivatkoztunk rá a későbbiekben.

10. szellemíró

az a fajta klasszikus film, amin azt éreztem, hogy azért lassú, hogy leírják róla, hogy milyen mély és alapos. azért persze jó volt.

11. paper heart

a másik film, amin idén megszakadt a szívem, mert én is szentül hittem, hogy nem létezik szerelem, aztán hogy jártam.

12. szívrablók

az egyetlen igazán szórakoztató film az idén, amin lehetett nevetni.

13. szemekbe zárt titkok

fura volt ez a film, sokszor volt borzasztóan érzelmes, de azt a stadionos meg a liftes jelenetet nem fogom elfelejteni, az biztos.

14. catfish

na hát igen. az egyike azoknak a filmeknek, ami után nem tudtam elaludni, annyira kattogtam rajta.

15. social network

egy dupla tárgyalótermi drámát egy lájkolászós közösségi szájtról sokféleképpen meg lehetett volna csinálni, fincher meg sorkin jó munkát végeztek, puszi!

16. zombieland

emma stone is az idei szerelmem, és az szuper vicces, amikor jesse eisenberg azt mondja, h tök jó, hogy zombielandben nincs facebook.

17. mr nobody

a háromórás rendezői változat megnézése közben majdnem meghaltam, de igen, pusztítson el egy film, ezt szeretném.

18. american

ilyen egy film, ha holland fotósok rendezik. a könyv eleinte nagyon nem tetszett, de aztán a végére nagyon megszerettem.

19. black swan

a másik film, ami után nem tudtam aludni, éreztem ahogy jön elő belőlem a fekete hattyú.

2011 egyelőre 2010 szemetének eltakarításáról szól. 2009-et egy 250 ezres vízszámlával búcsúztattam, így amikor 2010 végén egy 66 ezres villanyszámla érkezett, már a szemem sem rebbent, aquila non captat muscas, betettem a többi intéznivaló közé.

a magyar postán viszont megtudtam, hogy hiába doboz, azaz csomag formájú egy levél, két kiló alatt minden geometriai forma levélnek számít (egy sorban állás), és a forgalomban lévő legnagyobb postadoboz megvásárlása után (két sorbanállás) sima levélként súlyra lemérve tudtam postára adni egy nyereményt (három sorbanállás, legközelebb vidékiek tutin nem játszhatnak!)

az elműnél telefonon (női hangon) nem kérhetek felhatalmazást a férfi névre bejelentett villanyóráról meghatalmazás nélkül, ám az ügyfélszolgálaton a kéttanús meghatalmazással a kezemben  nem kell igazolnom magamat, hogy én vagyok az, akinek a nevére a meghatalmazás ki lett állítva.

a szilveszteri fogadalom az volt, hogy idén nem nézek több szar filmet/darabot/kiállítást, ezt egy kisebb bukkanóval sikerült is tartani. a léc a rednél rezgett, a jó film a scott pilgrim volt, most indítom a rabbit holet, jó kiállítás a munkácsi, érkezik a szakítós múzeum, színházba a héten még nem merek elmenni.

ha a szilvesztert egy sima, egy fordított rendszerben tekintem, akkor jó volt, hogy elaludtunk, rossz volt, hogy emiatt nem mentünk a lovira, jó volt, hogy ittunk neszpresszót, rossz volt, hogy a macska kiokádta az összes felzabált kaját, jó volt, hogy a vera nagymamája adott enni, rossz volt a darab amit megnéztünk, de jó volt utána fröccsözni meg tüzijátékozni az aldi parkolójában. a trafóban viszont valóra vált a szilveszterrel kapcsolatos összes rémálmom, az ördögszarvval a fejükön, színes parókában trombitáló népekről, de a lényeg, hogy ez az év is végetért. 2011 páratlan, sőt prímszám!!!

1999. december 31 - 2000 lett

hb rákoskeresztúron, egy osztálytársam a szájában csillagszórókkal rajzolja, hogy 2000.

2000. december 31. - 2001 lett

borzalmas hb törökbálinton, fogadom, hogy soha többet nem megyek szilveszterkor hb-ba.

2001. december 31 - 2002 lett

olaszokkal társasjátékozás veránál, rendszeresen elalszunk egy-egy kör alatt.

2002. december 31 - 2003 lett

vera nagymama, vera öccsénél hb, állapotunk borzalmas, átmegyünk a kultiba, majd egy vadidegen hbból a rózsadombon diót lopunk (?)

2003. december 31 - 2004 lett

vera nagymama, ahol egész végig azon nevetek, h megettem a kenyerem javát, reggelig tánc a fészekben

2004. december 31 - 2005 lett

társasjátékozás veránál horánszky attilával, a negyven percre vállalt a taxi egy óra alatt vett fel.

2005. december 31 - 2006 lett

vera nagymama, majd otthon alukálás - best szilveszter evör!

2006. december 31 - 2007 lett

vera nagymama, majd mtv bámulás dóránál

2007. december 31 - 2008 lett

vera nagymama, majd társasjátékozás katánál

2008. december 31 - 2009 lett

uszi, lovi, vera nagymama, panna, 1 percnyi kiadó, l word bámulás tutunál

2009. december 31 - 2010 lett

lovi, vera nagymama, majd katánál jól bevizezünk, bemogyorózunk, bealszunk, isteni szilveszter!

az év elején minden nagyon rossz volt: a párkapcsolatom halódott, és nagyon komolyan fontolgattam, hogy új munkahelyet keresek. aztán a viszketegségemről kiderült, hogy az az idegbetegségem eredménye, és akkor eldöntöttem, hogy nem fogom magam tönkretenni egy szaros munka miatt, ezért sok szusit ettem, hogy kisimuljanak az idegeim,  és akkor minden jó lett. a párkapcsolatom egy borzalmas gödörbeli estén csúnya véget ért, húsvétkor pedig szó szerint beadtam a kulcsot és új életet kezdtem, mert a régi az már nem volt jó. nyilván ennek jegyében egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben, úgyhogy elkezdtem a kilencvennaposat, amit ha jól számolok, kb kétszáztíz napon át sikerrel nyomtam. a város újrafelosztásakor a gödröt én kaptam, így minden este ott ültem és vedeltem a vicéket, és ez sokat segített, mert amikor nagyon rossz volt, akkor napokon át fel sem álltam a fotelból, és annál minden jobb. pl közben elkezdtünk dolgozni egy számomra nagyon fontos dolgon, marha büszke vagyok, hogy közöm van hozzá, 2010 legnagyobb küldetése, hogy ne maradjon fiókban. egyébként soha nem volt még annyi pénzem, mint idén, szórtam is rendesen, vettem magamnak egy új laptopot, amibe azóta is őszintén szerelmes vagyok, de pl elvesztettem a telefonomat, és azóta sem vettem újat, mert képtelen vagyok eldönteni, hogy kell-e nekem iphone vagy sem. a fesztiválszezon már áprilisban elkezdődött, elsőként pécsre mentünk valusekkel, majd jártunk orfűn, sopronban, zamárdiban, tokajban, szigeten és szegeden. mindeközben belekeveredtem sok olyan gusztustalan dologba, amibe lehet, hogy nem kellett volna, de mostmár tényleg mindegy, everything that is past is prologued to this. krakkóban megnéztem az antichristot, montenegroban pedig sokat olvastam. aztán ősz lett, 28 éves lettem, ölembe hullott egy lakás, úgyhogy elköltöztem, és egyedül élek, a se növény, se állat, se férfi mottó jegyében, de sokszor és szívesen fogadok vendégeket, mert alapvetően kedves és jó ember vagyok, még ha ez sokszor nem is látszik rajtam. 2010 páros év, here i come.

ez idei karácsony, ez messze jobb, mint amire készültem, úgyhogy gyorsan meg is írom, hogy emlékezzek rá.

Elolvasom »

alig egy óra alatt letudtam az ajándékvásárlást, fontos, hogy a vásárlás elején tegyem be a (jó időre való tekintettel vékony és szép) kabátot a ruhatárba, illetve hogy ne felejtsem otthon és töltsem fel az ipodot. innentől pikkpakk megvolt az egész, utána jóizűen vacsoráltam, megnéztem az away we go-t, ami pompás film john krasinski szerelmemmel a főszerepben, egyes jeleneteknél egyenesen tapsikoltam boldogságomban, és a toldi mozi fröcsikéi még hátravoltak! nem engedem, hogy a karácsony és a kétszázötvenezres vízszámla (long story) beárnyékolja az ünnepet!

voltunk a minyon születésnapján, de nem tudom minek, ültünk egy kanapé karfáján, mint egy buszon, és közben baileys ittunk, fogalmam sincs miért. másnap megintcsak érthetetlen okokból a hercegnő és a béka című filmet néztük a cinema city allé vip-termében, és ez bőven nem az egyetlen botrányos cselekedetünk volt aznap, az éves tutubuli még hátravolt, ahol két éve még a kukába okádtam, tavaly még házigazda voltam, idén meg vendég. és jó volt, hogy ez már nem baj, hanem így van rendjén, mint azt elisabeth kübler-ross is megmondta volt. az idei karácsonyhoz sincs sok kedvem, még egy ajándékot sem vettem meg, hideg van, pufikabátban kell járni, elromlott a mosógépem, szarakodik a telefonom, rossz volt ma reggel az its complicated és még kilenc nap hátra van az évből, de az mind téli sziget lesz!

reggel 9-kor felkeltem, mer úgy volt, hogy egy számomra ismeretelen sportág világbajnokságára megyek (páratlan év, yesman, stb), de kinyitottam a csapot és nem jött belőle víz, én meg úgy gondoltam, hogy ez az univerzum üzenete, úgyhogy inkább visszafeküdtem és aludtam délután kettőig, és lám, akkor már volt víz. gyanítom, hogy a téli sziget már elkezdődött, csak nem vettem észre az erre utaló jeleket: az elmúlt héten elbóbiskoltam a toldi moziban, a benkő feleséget keres közben becsicsentettem egy félszemű cicával kettesben, megcsináltam egy pluszmunkát, ma voltam air-koncerten, pedig pénteken óbudán, szombaton pedig a corvintetőn hangzott fel ez a dal zárásként, mert a blondies and brunettes minden kibaszott szettjét ezzel a számmal fogja zárni. már csak tizennyolc napot kell kibírni, 2010 páros év, nem lesz semmi baj.

 

 

meg fog jönni hamarosan, amit égi áldásként várok már, mert szétvet az ideg, kikészülök a pms-től. még alig múlt délután kettő, de már üvölteni tudnék attól a sok fasságtól, ami ma bejött a readerbe, de komolyan szétmegyek bele agyilag. pedig jól indult a mai nap, hajnali nyolckor meghozták a szállítók az asztalt, a négy széket, a hűtőt és a mikrót, este meg megyek színházba, de most a nap hátralevő részében ezt az oldalt fogom nyitva tartani, és lemegyek egy perc alá, ha beledöglök is!

Kata: de neked van valami technikád
  én csak romlok
  h. mondjuk a kör közepét csákányozod?
me: nem
  igyekszem megjegyezni h mi mi után jön
  és arra menni
  vagy pont h nem mozdulni

tágul a személyiségem, csupa új dologban remeklek újabban, ami mostani életszakaszomban őrületes élmény, és nagy segítség. ebben a blogban már írtam arról, hogy nem lennék jó színésznő, erre múlt héten kiderült, hogy de. nyilván ehhez kellett egy testhezálló szerep és ismerős környezet, de jó volt megtapasztalni, hogy képes vagyok felfogni mi a feladat, mit rontok, képes vagyok korrigálni, és mindezt egy este alatt kábé hússzor ugyanúgy előadni. közben készülünk a november 28-ra, járunk dj-tanfolyamra, hogy ne legyen lebőgés a páré, és ott is meglepően hamar felfogtam, hogy melyik gomb mire való, és hogy ezek közül melyeket kívánok használni, és melyeket nem, ami egy autót vezetni képtelen szőkétől nem mindennapi teljesítmény, én mondom. végezetül hozzámvágtak két koncertjegyet, hogy írjak róla valamit, valahova, és noha életemben nem írtam még sehova semmit zenei témában, sikerült egy korrekt beszámolót összedobnom, ami őszinte örömet és derűt kölcsönöz nekem a mindennapokban.

péntek reggel öt ötvenkor kipattantam az ágyból, mert hét tízkor már a bécsi gyorson vigyorogtunk, valusek kevésbé, mert éjszaka még ügyelt, úgyhogy ő a vonatút nagy részében aludt, én meg interneteztem, mert a railjet, az olyan elképesztően menő, hogy tisztára mintha repülőn ültünk volna. bécsbe ragyogó napsütésbe érkeztünk meg, az esterházy gassén egy padon ülve fogyasztottuk el a der mannban vett csodaszendvicset, majd a starbucksban terveztük meg az aznapi útvonalat. a ludwigban kezdtünk a gender-check kiállítással, ami lazán négyszintes volt, nekem úgy a harmadik végére kezdett elegem lenni a sok pinából és faszból, nagyon tanulságos gyűjtemény, de csak a nagyon elszántaknak ajánlom igazán. aztán rossz irányban szálltunk fel a villamosra, de még időben észrevettük, és kibumliztunk a hundertwasser museumba megnézni az annie leibovitz kiállítást, ami a gendercheck méreteihez nem hasonlítható, sokkal kisebb, egyszerűbb, családi és sztárfotók vegyesen, a videó szobában pedig egy hetvenperces film az asszonyról (a life through lens), amit fél óra után alig bírtunk otthagyni, egyszerűen ez a nő elképesztő jelenség. aztán zabáltunk egy csodás zsírszagú helyen, majd feltettem valuseket a visszafele tartó vonatra, és magányosan folytattam tovább az estét, ami azt jelentette, hogy különböző kettes csoportokhoz csapódtam az este folyamán: előszőr vaninnától és marzeltól kaptam meg az ajándék jegyet, aztán a magamét adtam át hisztérikának és a bátyjának, és ekkor még mindig sehol sem voltak az állítólagos barátaim (katalacivera), az előzenekar ssiont tök egyedül kellett végignéznem. a csodálatos és szavakkal egy másik formátumban visszaadandó gossip koncert után a designhotelben koccintottunk jó sok körtepálinkával egy egészen szürreális este keretében, majd menő módon taxival távoztunk a helyszínről, a még ennél is menőbb szállodánkba, ahol fogkrém híján mocsadék módon csak bezuhantunk az ágyba és reggel mostuk meg jó alaposan a fogainkat. az európa kávéházban bőségesen megreggeliztünk, aztán kicsit vásároltunk, starbuckszoztunk, mert míg a péntek nyugalmas andalgásban telt, szombaton mindenki ott nyomakodott a mariahilferen, úgyhogy hagytam az egészet a picsába, felpattantam a vonatra, és grandpierre attilával és a sámán barátaivel együtt hazajöttem szép hazámba.

jól vagyok, elfoglalom magam. hétfőn megnéztük a couples retreat című filmet valusekkel, mert a swingers óta mindketten szerelmesek vagyunk vince vaughnba, és mostmár van új szerelmünk malin akerman személyében. kedden az ibolyában flippereztünk, miközben megbeszéltük, hogyan legyen ez a november 28, mert ezt még nem mondtam, de lesz fergetegparti. (mondanom sem kell, hogy flipperezni sem tudok.) szerdán zsédára lassúztunk katókámmal, miután megnéztük a poligamyt, ami nekem tényleg tetszett, bár ezért megint kiközösítettek a fészbukon. csütörtökön az üvegpalotában pénzt ajánlottam b*z-nek, ha vonatozni kezd az irodistákkal zsúfolt tánctéren, de szerencsére nem fogadta el, ma pedig a stúdióban tomboltunk az ihmre egy őrült h1z1 divatbemutató keretében. a hét méltó lezárása lesz, amikor holnap a tavalyi húsz fő helyett kereken pontosan tizen üljük körül a terített asztalt és hálát adunk annak, hogy vagyunk egymásnak.

miskolc az én bakonyom, el kell oda mennem, hogy helyükre kerüljenek a dolgok: nem is olvastam ezt a forgatókönyvet, mégis a kedvenc impresszómban forgattak, mert van igazság a földön. bár amikor szombat reggel 7:40-kor megjelentem a szettben, hazaküldtek, mert fogalmazzunk úgy, hogy arcomra volt írva, hogy mindösszesen két órát aludtam, annak is az egyik felét az autóban, de a beauty sleep és a zuhany csodákra képes. egyébként nem is a corvintető volt a pénteki nap legsúlyosabb pontja, bár ott is voltak, hm, érdekes dolgok, hanem amikor a millenárison egy fogadáson arról magyarázott egy fiú, hogyan kell a sorozatokat beszpészelni, akkor gondoltam arra, hogy muszáj emberek közé mennem.

ha november, akkor kabrió, ugyebár, úgyhogy beültünk egybe és elmentünk bécsbe massive attack(!) koncertre. már amikor az email jött, derengett valami halványan, h én valamiért nem annyira kedvelem a ma-t, de aztán odatekertem a lastfmen, és akkor meg végül is újra megtetszett, úgyhogy csak az eseményen magán jutott eszembe, hogy ezek mennyire komolyan veszik magukat, és most tényleg, miért kell tocqueville idézeteket vetíteni egy úgymond könnyűzenei koncerten? szerencsére németül tették, úgyhogy csak elvileg vagyok felháborodva, egyébként jól szórakoztam, mert a kabrió az ősszel, esőben is élmény, tudtátok, hogy 60 km/h felett nem is ázik be? 

a történelem ismétli önmagát, letöltöttem az office hatodik évadát, és nem tudtam mi hiányzik, de mostmár minden rendben lesz. kilencven nap az lófasz, diéták tartanak három hónapig, nem dolgok, és ha szerencsém van, legközelebb már egy hónapig se lesz a semmi se, annyi meg az évből sincs hátra.

ez az órátállítás teljesen letaglózott, a korai napnyugta előtérbe tolta a személyiségem sötét oldalát, fáradt, türelmetlen és nyűgős vagyok, és nem segít az sem, hogy a költözés-osztálytalálkozó-hb eredményeképpen a hétre nulla, azaz nulla forintom maradt, így a túlélésnek olyan kreatív technikáit alkalmaztam mint a szülőknél, barátoknál étkezés illetve a minden létező munka elvégzése, vágom a fát hűs halomba rendesen. és amikor már azt hinném, hogy kész itt a vég, akkor b*z megadja a montenegrói tartozását euróban(!!!), utalják egy hónappal korábban leadott számlámat, és egy másikat is megkaptam előre kápéban, tehát már csak rossz kedvem telétől kell megszabadulnom, és minden szuper lesz, hétfőn el is megyek bécsbe. (páratlan év, mondani sem kell már.)

az új élethez üres konyha tartozott, úgyhogy leselejtezett konyhai eszközökért cserében felavattam a bérleményt. az ötlet nem várt sikert hozott, egyrészt van egy csomó randa lábasom, poharam, bögrém, hámozóm és reszelőm, és könnyekig megható, hogy az egyetlen egy darab villámat szegény doditól kaptam, pedig a búcsúztatómon egyértelműen kiderült, hogy neki sincs összesen kilenc sem, másrészt velem együtt rengeteg ember kifejezetten jól mulatott. hideg egyáltalán nem volt, amiből több dolog következett, nem fogyott el a forralt bor, mindenki az erkélyen tömörült, és nagyon sáros lett a padló. egyébként a szokásos, a legnagyobb buli a konyhában volt, végül nem volt verekedés, viszont egészen sokan csókolóztak, és a fotelban elalvó tök kész ember és a szomszédpara is megvolt. sőt, egyszer kimentem az erkélyre, vagy valami ilyesmi, és mire visszajöttem, addigra mindenki szakítóstrikóban tolta, amit nem is értek, egészen ijesztő látvány volt.

a tíz év például egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére, úgyhogy szombaton autóba ültünk és lementünk kőszegre,  mégiscsak ez a gimnázium, ez a baráti kör tett engem azzá, aki vagyok, ha értitek hogy mondom. és persze eleinte furcsa és különös volt, de mégis a legpontosabban úgy tudnám leírni, hogy szívmelengető volt ez az egész fesztelenség, miközben valahol kétségbeejtően kispolgári volt, mégis kétségbeejtően élveztem, fenszi reggeli, autózás, ebéd, séta, szauna, ejtőzés, koccintás, osztálykirándulás-videó, majd ordas-gusztustalan lerészegedés, fenszi reggeli, stáhljudit-bámulás, autózás, ebéd, és elválás, de ezek is csak szavak, mert nem így telt velünk az idő, rosszul mondtam el az egészet.